Fő termékeink: amino -szilikon, blokkolás szilikon, hidrofil szilikon, minden szilikon emulziójuk, dörzsölési gyorsaság -javítás, vízriasztó (fluormentes, szén 6, szén 8), Demin Washing vegyi anyagok (ABS, enzim, Spandex Protector, Manganese Remover) ， More Részlet

Az 1940 -es években az ipari termelésbe való belépésük óta széles körben használják a felületaktív anyagokat, és dicsérik az "iparág MSG -jének". A felületaktív molekulák amfifil tulajdonságokkal rendelkeznek, lehetővé téve számukra, hogy vizes oldatokban felhalmozódjanak a felületeken, ami jelentősen megváltoztatja az oldat tulajdonságait. A hidrofil és a hidrofób szegmensek és a molekuláris szerkezet arányától függően a felületaktív anyagok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Számos fizikai-kémiai tulajdonsággal rendelkeznek, beleértve a diszperziót, a nedvesítést vagy a ragasztást, az emulgeálódást vagy a demukulációt, a habzást vagy a szennyeződést, a szolubilizációt, a mosást, a megőrzést és az antisztatikus hatásokat. Ezek az alapvető tulajdonságok kulcsfontosságúak a textilfestéshez és a feldolgozáshoz. A statisztikák azt mutatják, hogy a textiliparban több mint 3000 típusú felületaktív anyagot használnak, ami elengedhetetlen a termelési folyamatok során, ideértve a szálak finomítását, forgatását, szövését, festését, nyomtatását és befejezését. Szerepük a textil minőségének javítása, a fonalak szövési teljesítményének javítása és a feldolgozási idő rövidítése; Így a felületaktív anyagok jelentősen hozzájárulnak a textiliparhoz.

 

1. A felületaktív anyagok alkalmazása a textiliparban

 

1.1 mosási folyamat

A textilfeldolgozás mosási folyamatában elengedhetetlen, hogy ne csak a mosási hatást, hanem a szövet lágyságát és a potenciális elhalványulási problémákat is figyelembe vegyék. Ezért az új felületaktív anyagok kialakulása, amelyek jó tisztítási hatékonyságot biztosítanak, miközben megőrzik a szövet lágyságát és színstabilitását, a manapság kulcsfontosságú fókuszpontjává vált. A környezetvédelem és a szigorú nemzetközi környezeti tanúsítási akadályok növekvő tudatossága révén a textil export, a hatékony, alacsony irritáció és a könnyen biológiailag lebontható mosószerek fejlesztése sürgős kérdéssé vált a textiliparban.

1.2 festékfeldolgozás

A felületaktív anyagok sokrétű szerepeket szolgálnak fel, mind a festékfeldolgozás diszpergálószereként, mind pedig a festésben történő kiegyenlítő szerekként. Jelenleg az anionos felületaktív anyagokat elsősorban diszpergálószerekként használják, ideértve a naftalin-szulfonát-formaldehid-kondenzátumokat és a lignin-szulfonátokat. A nemionos felületaktív anyagokat, például a nem -fenol -etoxilátokat gyakran keverik más típusú felületaktív anyagokkal. A kationos és a zwitterionos felületaktív anyagok bizonyos korlátozásokkal rendelkeznek. Új festési technológiákként, például mikrohullámú festés, habfestés, digitális nyomtatás és szuperkritikus folyadékfestés, érett, az ágensek és a diszpergálószerek kiegyenlítésére vonatkozó követelmények igényesebbé váltak.

1.3 Lágyító szerek

A festés és a befejezés előtt a textíliák általában olyan előkezeléseken mennek keresztül, mint a súrolás és a fehérítés, ami durva kézérzetet eredményezhet. A tartós, sima és puha kéz, a lágyító szerek - amelyek többségének felületaktív anyagok - átadása szükséges. Az anionos lágyító szereket már régóta használják, de az adszorpcióban kihívásokkal kell szembenézniük a vízben lévő szálak negatív töltése miatt, ami gyengébb lágyulási hatásokat eredményez. Néhány típus alkalmas textilolajok lágyító alkatrészekként történő felhasználására, beleértve a szulfoszukcinátot és a szulfatált ricinusolajat.

A nemionos lágyító szerek kezet mutatnak az anionosokhoz, anélkül, hogy festék elszíneződését okoznák; Használhatók anionos vagy kationos lágyító szerekkel, de rossz rostos adszorpcióval és alacsony tartóssággal rendelkeznek. Elsősorban a cellulózos szálak utáni befejezésében, valamint a szintetikus szálolaj-szerekben lágyító és simító komponensekként alkalmazzák őket. Az olyan osztályok, mint például a pentaeritol -zsírsav -észterek és a szorbitán zsírsav -észterek, fontosak, jelentősen csökkentve a súrlódási együtthatót a cellulózin és a szintetikus szálak esetében.

A kationos felületaktív anyagok erős kötést mutatnak a különféle szálakkal, hőálló és ellenállnak a mosásnak, gazdag és lágy kézérzetet biztosítva. Ezenkívül antisztatikus tulajdonságokat és jó antibakteriális hatásokat adnak, így a legfontosabb és a legszélesebb körben alkalmazott lágyító szerek. A kationos felületaktív anyagok többsége nitrogéntartalmú vegyületek, általában a negyedévi ammóniumsókkal. Közülük a dihidroxi -etil -kvaterner -ammóniumvegyületek kiemelkednek kivételes lágyulási teljesítményük miatt, ideális eredményeket elérve, mindössze 0,1% - 0,2% -os felhasználással, a nedvesítési és antisztatikus funkciók mellett, bár ezek nagyok és pózos biológiai lebontási kihívásokkal járnak. A zöld termékek új generációja általában olyan felületaktív anyagokat tartalmaz, amelyek észter-, amid- vagy hidroxilcsoportokkal rendelkeznek, amelyek a mikroorganizmusokkal könnyen biológiailag lebonthatók zsírsavakká, ezáltal minimalizálva a környezeti hatásokat.

1.4 antisztatikus szerek

A különféle textilfolyamatok során előállított statikus elektromosság kiküszöbölésére vagy megelőzésére antisztatikus szerekre van szükség. Elsődleges funkciójuk az, hogy a nedvességtartalmat és az ionos tulajdonságokat a rostfelületekhez adják, csökkentik a szigetelő tulajdonságokat és növelik a vezetőképességet a töltések semlegesítése és a statikus elektromosság elkerülése vagy megakadályozása érdekében. A felületaktív anyagok közül az anionos antisztatikus szerek a legváltozatosabbak. A szulfatált olajok, zsírsavak és a magas széntartalmú zsíros alkoholok antisztatikus, lágyulást, kenést és emulgeáló tulajdonságokat biztosíthatnak. Az alkil -szulfátok, különösen az ammóniumsók és az etanolamin sók, nagyobb antisztatikus hatékonysággal rendelkeznek.

Ezenkívül az alkil -fenol -etoxilát -szulfátok kiemelkednek az anionos antisztatikus szerek körében kiváló teljesítményük érdekében. Általában a kationos felületaktív anyagok nemcsak hatékony antisztatikus szerek, hanem kiváló kenő tulajdonságokat és rost -adhéziót is kínálnak. Hátrányaik magukban foglalják a potenciális festék elszíneződését, a csökkentett fényességet, az anionos felületaktív anyagokkal való összeegyeztethetetlenséget, a fém korrózióját, a magas toxicitást és a bőrirritációt, és felhasználásukat elsősorban a szövet befejezésére korlátozzák, nem pedig az olajszerek. Az antisztatikus szerekként használt kationos felületaktív anyagok elsősorban kvaterner ammóniumvegyületekből és zsírsav -amidokból állnak. A zwitterionos felületaktív anyagok, például a betaines, jó antisztatikus hatásokat és kenést, emulgeáló és diszpergáló tulajdonságokat biztosítanak.

A nemionos felületaktív anyagok erős nedvességtartalmat mutatnak, és alkalmasak a szálak alacsony páratartalmú körülményeire. Ezek általában nem befolyásolják a festék teljesítményét, és széles tartományban beállíthatják a viszkozitást, alacsony toxicitást és minimális bőrirritációt mutatva, ami megkönnyíti a szintetikus olajok kulcskomponenseiként való széles körű felhasználását - elsősorban a zsíros alkohol -etoxilátok és a zsírsav -polietilén glikol -észterek.

1.5 Penetránsok és nedvesítőszerek

A behatolók és a nedvesítőszerek olyan adalékanyagok, amelyek elősegítik a rost- vagy szövetfelületek vízzel történő gyors nedvesítését, és megkönnyítik a folyadékok behatolását a rostszerkezetbe. Azok a felületaktív anyagok, amelyek lehetővé teszik a folyadékok behatolását vagy felgyorsítását a folyadék porózus szilárd anyagokba történő behatolására, behatolóknak nevezik. A behatolás az első előfordulásól függ a megfelelő nedvesítéstől. A nedvesítés arra utal, hogy a folyadék az érintkezéskor szilárd felületen terjed. Ezért a behatolók és a nedvesítőszerek nemcsak a kezelés előtti folyamatokban, például az elrendezésben, a forrásban, a merverizálásban és a fehérítésben használják fel, hanem széles körben a nyomtatási és befejezési folyamatokban is.

A behatolók és a nedvesítőszerekhez szükséges jellemzők a következők: 1) a kemény víz és az alkáli ellenállás; 2) erős penetrációs képesség a feldolgozási idő rövidítésére; 3) A kezelt szövetek kapillaritásának jelentős javulása. A kationos felületaktív anyagok nem alkalmasak nedvesítőként, mivel ezek adszorbeálhatják a szálakat és akadályozhatják a nedvesedést. A zwitterionos felületaktív anyagok bizonyos korlátozásokkal rendelkeznek az alkalmazásban. Ezért a behatolókként és nedvesítőként használt felületaktív anyagok elsősorban anionos és nemionos felületaktív anyagokból állnak. Ezenkívül a textilipar felületaktív anyagát finomítószerekként, emulgeálószerekként, habzó szerekként, simító szerekként, rögzítőszerekként és vízriasztókként is felhasználják.

Az alkil-poliglükozid (APG) egy természetes zsíros alkoholokból és a megújuló erőforrásokból származó glükózból szintetizált biouraktív anyag. Ez egy új típusú nemionos felületaktív anyag, amely átfogó teljesítményt nyújt, mind a hagyományos nemionos, mind az anionos felületaktív anyagok tulajdonságait kombinálva. Nemzetközi szinten elismert "zöld" funkcionális felületaktív anyagként, amelyet nagy felületi aktivitás, jó ökológiai biztonság és oldhatóság jellemez.