Fő termékeink: amino szilikon, blokkos szilikon, hidrofil szilikon, mindegyik szilikon emulzió, nedvesítő, dörzsállósági javító, vízlepergető (fluormentes, szén-6, szén-8), ménmentesítő mosószerek (ABS, enzim, spandex védő, mangán eltávolító), további részletekért kérjük, vegye fel a kapcsolatot Mandyvel a +86 19856618619 (Whatsapp) telefonszámon.

Az 1940-es években az ipari termelésbe való belépésük óta a felületaktív anyagokat széles körben alkalmazzák, és az „ipar nátrium-glutamátjaként” emlegetik őket. A felületaktív molekulák amfifil tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felhalmozódjanak a vizes oldatok felületein, jelentősen megváltoztatva az oldat tulajdonságait. A hidrofil és hidrofób szegmensek arányától és a molekulaszerkezettől függően a felületaktív anyagok különböző tulajdonságokat mutatnak. Számos fizikai-kémiai tulajdonsággal rendelkeznek, beleértve a diszperziós, nedvesítő vagy tapadásgátló, emulgeáló vagy emulgeálódásgátló, habzó vagy habzásgátló, oldódási, mosó, tartósító és antisztatikus hatásokat. Ezek az alapvető tulajdonságok kulcsfontosságúak a textilfestés és -feldolgozás szempontjából. A statisztikák azt mutatják, hogy több mint 3000 típusú felületaktív anyagot használnak a textiliparban, ami elengedhetetlen a termelési folyamatok során, beleértve a szálfinomítást, a fonást, a szövést, a festést, a nyomtatást és a kikészítést. Szerepük a textíliák minőségének javítása, a fonalak szövési teljesítményének javítása és a feldolgozási idők lerövidítése; így a felületaktív anyagok jelentősen hozzájárulnak a textiliparhoz.

 

1. Felületaktív anyagok alkalmazása a textiliparban

 

1.1 Mosási folyamat

A textilfeldolgozás mosási folyamata során nemcsak a mosási hatást, hanem az anyag puhaságát és a lehetséges fakulás problémáit is figyelembe kell venni. Ezért a felületaktív anyagokkal kapcsolatos kutatások egyik fő fókuszává vált az olyan új felületaktív anyagok fejlesztése, amelyek jó tisztítóhatékonyságot biztosítanak, miközben megőrzik az anyag puhaságát és színstabilitását. A környezetvédelem iránti növekvő tudatosság és a textilipari export által tapasztalt szigorú nemzetközi környezetvédelmi tanúsítási akadályok miatt a hatékony, kevés irritációt okozó és könnyen biológiailag lebomló mosószerek fejlesztése sürgető kérdéssé vált a textiliparban.

1.2 Festékfeldolgozás

A felületaktív anyagok sokrétű szerepet töltenek be, mind diszpergálószerként működnek a festékfeldolgozásban, mind kiegyenlítőszerként a festésben. Jelenleg az anionos felületaktív anyagokat elsősorban diszpergálószerként használják, beleértve a naftalinszulfonát-formaldehid kondenzátumokat és a ligninszulfonátokat. A nemionos felületaktív anyagokat, mint például a nonilfenol-etoxilátokat, gyakran más típusú felületaktív anyagokkal keverik. A kationos és ikerionos felületaktív anyagok alkalmazásának vannak bizonyos korlátai. Ahogy az új festési technológiák, mint például a mikrohullámú festés, a habfestés, a digitális nyomtatás és a szuperkritikus folyadékfestés, kiforrnak, a kiegyenlítőszerekkel és diszpergálószerekkel szembeni követelmények egyre szigorúbbak lettek.

1.3 Lágyítószerek

Festés és kikészítés előtt a textíliák általában előkezeléseken esnek át, például súroláson és fehérítésen, ami durva érzetet eredményezhet a kézben. A tartós, sima és puha kéz eléréséhez lágyítószerekre van szükség – amelyek többsége felületaktív anyag. Az anionos lágyítószereket már régóta használják, de a vízben lévő szálak negatív töltése miatt nehézségekbe ütköznek az adszorpció során, ami gyengébb lágyító hatást eredményez. Egyes típusok, például a szulfoszukcinát és a szulfatált ricinusolaj alkalmasak textilolajokban lágyító komponensként való használatra.

A nemionos lágyítószerek az anionosakhoz hasonló kézérzetet biztosítanak anélkül, hogy festékelszíneződést okoznának; anionos vagy kationos lágyítószerekkel együtt is használhatók, de gyenge adszorpcióval és alacsony tartóssággal rendelkeznek. Elsősorban cellulózrostok utókezelésénél, valamint szintetikus szálas olajos adalékokban lágyító és simító komponensként alkalmazzák őket. Az olyan osztályok, mint a pentaeritritol-zsírsav-észterek és a szorbitán-zsírsav-észterek fontosak, mivel jelentősen csökkentik a cellulóz- és szintetikus szálak súrlódási együtthatóját.

A kationos felületaktív anyagok erős kötődést mutatnak a különféle szálakhoz, hőállóak és ellenállnak a mosásnak, gazdag és puha kézérzetet biztosítva. Antisztatikus tulajdonságokkal és jó antibakteriális hatással is rendelkeznek, így ezek a legfontosabb és legszélesebb körben használt lágyítószerek. A kationos felületaktív anyagok többsége nitrogéntartalmú vegyület, általában a kvaterner ammóniumsók közé tartoznak. Közülük a dihidroxi-etil-kvaterner ammóniumvegyületek kivételes lágyító teljesítményükkel tűnnek ki, ideális eredményt érnek el mindössze 0,1–0,2%-os felhasználással, a nedvesítő és antisztatikus funkciók mellett, bár nagyméretűek és biológiai lebomlási kihívásokat jelentenek. Az új generációs zöld termékek jellemzően észter-, amid- vagy hidroxilcsoportokkal rendelkező felületaktív anyagokat tartalmaznak, amelyeket a mikroorganizmusok könnyen lebonthatnak zsírsavakká, ezáltal minimalizálva a környezeti terhelést.

1.4 Antisztatikus szerek

A különféle textilipari folyamatok és a szövetkikészítés során keletkező statikus elektromosság kiküszöböléséhez vagy megelőzéséhez antisztatikus szerekre van szükség. Elsődleges funkciójuk a szálak felületének nedvességmegtartó és ionos tulajdonságainak biztosítása, a szigetelő tulajdonságok csökkentése és a vezetőképesség növelése a töltések semlegesítése és a statikus elektromosság kiküszöbölése vagy megelőzése érdekében. A felületaktív anyagok közül az anionos antisztatikus szerek a legváltozatosabbak. A szulfatált olajok, zsírsavak és nagy széntartalmú zsíralkoholok antisztatikus, lágyító, kenő és emulgeáló tulajdonságokat biztosíthatnak. Az alkil-szulfátok, különösen az ammóniumsók és az etanol-amin sók, nagyobb antisztatikus hatékonysággal rendelkeznek.

Továbbá az alkilfenol-etoxilát-szulfátok az anionos antisztatikus szerek közül kiemelkednek kiváló teljesítményükkel. Általánosságban elmondható, hogy a kationos felületaktív anyagok nemcsak hatékony antisztatikus szerek, hanem kiváló kenési tulajdonságokkal és száltapadással is rendelkeznek. Hátrányaik közé tartozik a festék elszíneződésének lehetősége, a csökkent fényállóság, az anionos felületaktív anyagokkal való összeférhetetlenség, a fémkorrózió, a magas toxicitás és a bőrirritáció, ami főként a textilkikészítésre korlátozza alkalmazásukat, nem pedig az olajos szerek helyett. Az antisztatikus szerként használt kationos felületaktív anyagok elsősorban kvaterner ammóniumvegyületekből és zsírsav-amidokból állnak. A ikerionos felületaktív anyagok, mint például a betainok, jó antisztatikus hatást, valamint kenési, emulgeálási és diszpergáló tulajdonságokat biztosítanak.

A nemionos felületaktív anyagok erős nedvességmegtartó képességet mutatnak, és alkalmasak alacsony páratartalmú szálakhoz. Általában nem befolyásolják a festék teljesítményét, és széles tartományban tudják szabályozni a viszkozitást, alacsony toxicitást és minimális bőrirritációt mutatva, ami megkönnyíti széles körű alkalmazásukat szintetikus olajok – főként zsíralkohol-etoxilátok és zsírsav-polietilénglikol-észterek – kulcskomponenseként.

1.5 Behatoló és nedvesítő szerek

A penetrációs és nedvesítőszerek olyan adalékanyagok, amelyek elősegítik a szálak vagy szövetek felületeinek gyors nedvesedését vízzel, és megkönnyítik a folyadékok behatolását a szálszerkezetbe. Azokat a felületaktív anyagokat, amelyek lehetővé teszik a folyadékok behatolását vagy felgyorsítják a folyadék behatolását a porózus szilárd anyagokba, penetrációs anyagoknak nevezzük. A penetráció a megfelelő nedvesítéstől függ. A nedvesítés azt a mértéket jelenti, amellyel a folyadék érintkezésbe kerül a szilárd felülettel. Ezért a penetrációs és nedvesítőszereket nemcsak az előkezelési folyamatokban, például az írtelenítésben, forralásban, mercerizálásban és fehérítésben alkalmazzák, hanem széles körben a nyomtatási és kikészítési folyamatokban is.

A behatoló és nedvesítő szerekkel szemben támasztott követelmények a következők: 1) ellenálló képesség kemény vízzel és lúggal szemben; 2) erős behatolóképesség a feldolgozási idő lerövidítése érdekében; 3) a kezelt szövetek kapillárisságának jelentős javulása. A kationos felületaktív anyagok nem alkalmasak nedvesítő szerként, mivel adszorbeálódhatnak a szálakhoz és akadályozhatják a nedvesedést. A ikerionos felületaktív anyagoknak bizonyos korlátaik vannak az alkalmazásban. Ezért a behatoló és nedvesítő szerként használt felületaktív anyagok főként anionos és nemionos felületaktív anyagokból állnak. Ezenkívül a textiliparban a felületaktív anyagokat finomítószerként, emulgeálószerként, habképzőként, simítószerként, fixálószerként és vízlepergetőként is használják.

Az alkil-poliglükozid (APG) egy bio-felületaktív anyag, amelyet természetes zsíralkoholokból és megújuló erőforrásokból származó glükózból szintetizálnak. Ez egy új típusú nemionos felületaktív anyag, átfogó teljesítménnyel, amely ötvözi a hagyományos nemionos és anionos felületaktív anyagok tulajdonságait. Nemzetközi szinten elismert, előnyben részesített "zöld" funkcionális felületaktív anyagként, amelyet magas felületaktivitás, jó ökológiai biztonság és jó oldhatóság jellemez.