Főbb termékeink: amino-szilikon, blokkos szilikon, hidrofil szilikon, összes szilikon emulziója, nedvesedési dörzsölőképesség-javító, víztaszító (fluormentes, szén 6, 8), demin mosó vegyszerek (ABS, enzim, spandex védő, mangán eltávolító )， Fő export országok: India, Pakisztán, Banglades, Türkiye, Indonézia, Üzbegisztán stb., további részletekért forduljon: Mandy +86 19856618619 (Whatsapp)

 

A vízkezelés habproblémája sok embert zavarba ejtett. Az üzembe helyezés kezdeti szakaszában hab, felületaktív hab, ütőhab, peroxidhab, keringető vízkezelésben nem oxidáló baktériumölő szer hozzáadásával keletkező hab stb., így a vízkezelésben viszonylag gyakori a habzásgátló alkalmazása. Ez a cikk átfogóan bemutatja a habzásgátló alapelvét, osztályozását, kiválasztását és adagolását!

★ Hab eltávolítása

1. Fizikai módszerek

Fizikai szempontból a hab eltávolításának módszerei elsősorban a terelőlap vagy szűrőszűrő elhelyezése, mechanikus keverés, statikus elektromosság, fagyasztás, melegítés, gőz, sugaras besugárzás, nagy sebességű centrifugálás, nyomáscsökkentés, nagyfrekvenciás vibráció, pillanatnyi kisütés és ultrahangos (akusztikus folyadékszabályozás). Ezek a módszerek mind a folyadékfilm mindkét végén elősegítik a gázátbocsátási sebességet és a buborékfólia folyadékkisülését különböző mértékben, így a hab stabilitási tényezője kisebb, mint a csillapítási tényező, így a habok száma fokozatosan csökken. Ezeknek a módszereknek a közös hátránya azonban az, hogy erősen korlátozzák őket a környezeti tényezők, és alacsony a habzási sebességük. Az előnyök a környezetvédelem és a magas újrafelhasználási arány.

2. Kémiai módszerek

A hab eltávolításának kémiai módszerei elsősorban a kémiai reakciómódszert és a habzásgátló hozzáadását foglalják magukban.

A kémiai reakció módszere a habosítószer és a habosítószer közötti kémiai reakcióra vonatkozik, amelynek során néhány reagenst adnak hozzá, hogy vízben oldhatatlan anyagokat hozzunk létre, ezáltal csökkentve a felületaktív anyag koncentrációját a folyékony filmben, és elősegítve a hab felszakadását. Ennek a módszernek azonban vannak hiányosságai, például a habosítószer összetételének bizonytalansága és az oldhatatlan anyagok káros hatása a rendszer berendezésére. A különböző iparágakban napjainkban legszélesebb körben alkalmazott habzásgátló módszer a habzásgátlók hozzáadásának módja. Ennek a módszernek a legnagyobb előnye a magas habzási hatékonyság és a könnyű használhatóság. Azonban a kulcs a megfelelő és hatékony habzásgátló megtalálása.

★ A habzásgátló elve

A habzásgátlók, más néven habzásgátlók a következő elvekkel rendelkeznek:

1. A habfelszakadáshoz vezető hab lokális felületi feszültség csökkentésének mechanizmusa az, hogy magasabb alkoholokat vagy növényi olajokat szórnak a habra, és hab folyadékba oldva a felületi feszültség jelentősen csökken. Mivel ezek az anyagok általában kevéssé oldódnak vízben, a felületi feszültség csökkentése a hab helyi részére korlátozódik, míg a hab körüli felületi feszültség szinte nem változik. A csökkentett felületi feszültségű alkatrész minden irányban erősen meghúzódik és megnyúlik, végül eltörik.

2. A membrán rugalmasságának romlása a habrendszerhez hozzáadott buboréktörő habtalanítóhoz vezet, amely a gáz-folyadék határfelületre diffundál, megnehezítve a habstabilizáló hatású felületaktív anyag membránrugalmasságának visszanyerését.

3. A folyadékfilm elvezetését elősegítő habzásgátlók elősegíthetik a folyadékfilm elvezetését, ezáltal a buborékok kipukkadhatnak. A hab elvezetési sebessége tükrözheti a hab stabilitását. A hab elvezetését gyorsító anyag hozzáadása szintén szerepet játszhat a habzásban.

4. Hidrofób szilárd részecskék hozzáadása buborékok felrobbanását okozhatja a buborékok felületén. A hidrofób szilárd részecskék vonzzák a felületaktív anyag hidrofób végét, így a hidrofób részecskék hidrofilekké válnak, és belépnek a vizes fázisba, ezáltal szerepet játszanak a habzásban.

5. Az oldódó és habzó felületaktív anyagok buborékok kipukkanását okozhatják. Egyes kis molekulatömegű anyagok, amelyek teljesen összekeverhetők az oldattal, szolubilizálhatják a felületaktív anyagot és csökkenthetik annak hatásos koncentrációját. Az ilyen hatású kis molekulatömegű anyagok, mint az oktanol, etanol, propanol és más alkoholok, nemcsak a felületaktív anyag koncentrációját tudják csökkenteni a felületi rétegben, hanem a felületaktív anyag adszorpciós rétegében is feloldódnak, csökkentve a felületaktív anyag molekulák tömörségét, ezáltal gyengítve a stabilitást. habból.

6. Az elektrolit lebontó felületaktív anyag kettős elektromos rétege habzásgátló szerepet játszik a felületaktív kettős elektromos réteg és a hab kölcsönhatásában, hogy stabil habzó folyadékot állítson elő. Közönséges elektrolit hozzáadása összeomolhatja a felületaktív anyag kettős elektromos rétegét.

★ A habzásgátlók osztályozása

Az általánosan használt habzásgátlók összetételük szerint szilikonra (gyanta), felületaktív anyagra, alkánra és ásványolajra oszthatók.

1. A szilikon (gyanta) habzásgátlók, más néven emulziós habzásgátlók, a szilikongyantát emulgeálószerekkel (felületaktív anyagokkal) vízben emulgeálják és diszpergálják, mielőtt a szennyvízhez adnák. A szilícium-dioxid finom por egy másik típusú szilícium alapú habzásgátló, jobb habzásgátló hatással.

2. Felületaktív anyagok, mint például a habzásgátlók, valójában emulgeálószerek, vagyis a felületaktív anyagok diszperzióját használják fel a habképző anyagok vízben való stabil, emulgeált állapotában tartására, hogy elkerüljék a habképződést.

3. Az alkánalapú habzásgátlók paraffinviasz vagy származékainak emulgeálásával és emulgeálószerekkel történő diszpergálásával készült habzásgátlók. Felhasználásuk hasonló a felületaktív anyag alapú emulgeáló habzásgátlókhoz.

4. Az ásványi olaj a fő habzásgátló komponens. A hatás javítása érdekében néha fémszappant, szilikonolajat, szilícium-dioxidot és más anyagokat kevernek össze használathoz. Ezenkívül néha különféle felületaktív anyagok is hozzáadhatók az ásványolajnak a habosító oldat felületére való diffúziójának elősegítésére, vagy a fémszappanok és egyéb anyagok egyenletes diszpergálására az ásványolajban.
★ A különböző típusú habzásgátlók előnyei és hátrányai

A szerves habzásgátlók, mint az ásványolajok, amidok, rövid szénláncú alkoholok, zsírsavak és zsírsav-észterek, foszfát-észterek stb. kutatása és alkalmazása viszonylag korai szakaszban van, és a habzásgátlók első generációjához tartoznak. Előnyük a nyersanyagok könnyű hozzáférhetősége, a magas környezeti teljesítmény és az alacsony gyártási költségek; A hátrányok az alacsony habzási hatékonyság, az erős specifitás és a kemény használati feltételek.

A poliéter habzásgátlók második generációs habzásgátlók, amelyek főleg egyenes láncú poliétereket, alkoholokból vagy ammóniából kiinduló poliétereket és végcsoport-észterezéssel rendelkező poliéter-származékokat tartalmaznak. A poliéter habzásgátlók legnagyobb előnye az erős habzásgátló képességük. Ezenkívül néhány poliéter habzásgátló kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, például magas hőmérséklet-állóság, erős sav- és lúgállóság; A hátrányokat korlátozzák a hőmérsékleti viszonyok, a szűk alkalmazási területek, a rossz habzásgátló képesség és az alacsony buboréktörési sebesség.

A szerves szilikon habzásgátlók (harmadik generációs habzásgátlók) erős habzásgátló tulajdonságokkal, gyors habzásgátló képességgel, alacsony illékonysággal, környezeti toxicitás nélkül, fiziológiai tehetetlenséggel és széles körű alkalmazási lehetőséggel rendelkeznek. Ezért széles körű alkalmazási kilátásokkal és hatalmas piaci potenciállal rendelkeznek, de habzásgátló teljesítményük gyenge.

A poliéterrel módosított polisziloxán habzásgátló egyesíti a poliéter habzásgátlók és a szerves szilícium habzásgátlók előnyeit, és ez a habzásgátlók fejlesztési iránya. Néha a fordított oldhatósága alapján újra felhasználható, de jelenleg kevés ilyen habzásgátló létezik, és még mindig kutatás-fejlesztési szakaszban vannak, ami magas előállítási költségeket eredményez.

★ Habzásgátlók kiválasztása

A habzásgátlók kiválasztásának meg kell felelnie a következő kritériumoknak:

1. Ha oldhatatlan vagy nem oldódik a habosító oldatban, akkor megtöri a habot. A habzásgátlót a habfilmre kell koncentrálni. A habzásgátlóknál egy pillanat alatt kell koncentrálni és koncentrálni, míg a habzásgátlókat rendszeresen ilyen állapotban kell tartani. Tehát a habzásgátlók habzó folyadékokban túltelített állapotban vannak, és csak az oldhatatlan vagy rosszul oldódók hajlamosak a túltelítettség elérésére. Oldhatatlan vagy nehezen oldódik, könnyen aggregálódik a gáz-folyadék határfelületen, könnyen koncentrálódik a buborékmembránra, és alacsonyabb koncentrációban is működhet. A vízrendszerekben használt habzásgátlónak, a hatóanyag molekuláknak erősen hidrofóbnak és gyengén hidrofilnek kell lenniük, 1,5-3 közötti HLB értékkel a legjobb hatás érdekében.

2. A felületi feszültség kisebb, mint a habosító folyadéké, és csak ha a habzásgátló intermolekuláris erői kicsik, és a felületi feszültség kisebb, mint a habosító folyadéké, akkor a habzásgátló részecskék behatolhatnak és kitágulhatnak a habfilmen. Érdemes megjegyezni, hogy a habosító oldat felületi feszültsége nem az oldat felületi feszültsége, hanem a habosító oldat felületi feszültsége.

3. Bizonyos fokú affinitás van a habzó folyadékkal. Mivel a habzási folyamat valójában verseny a hab összeomlási sebessége és a habképződés sebessége között, a habzásgátlónak képesnek kell lennie gyorsan diszpergálni a habosító folyadékban, hogy gyorsan szerepet játsszon a habzó folyadék szélesebb körében. A habzásgátló gyors diffundálása érdekében a habzásgátló hatóanyagának bizonyos fokú affinitást kell mutatnia a habosító oldattal. A habzásgátlók hatóanyagai túl közel vannak a habzó folyadékokhoz, és feloldódnak; Túl ritka és nehezen oszlatható. Csak akkor lehet jó a hatékonyság, ha a közelség megfelelő.

4. A habzásgátlók nem mennek kémiai reakcióba habzó folyadékokkal. Amikor a habzásgátlók reakcióba lépnek a habzó folyadékokkal, elvesztik hatékonyságukat, és káros anyagokat termelhetnek, amelyek befolyásolják a mikrobiális növekedést.

5. Alacsony volatilitás és hosszú hatástartam. Először is meg kell határozni, hogy a habzásgátlók használatát igénylő rendszer víz- vagy olajalapú-e. A fermentációs iparban olajalapú habzásgátlókat, például poliéterrel módosított szilikont vagy poliéter alapúakat kell használni. A vízbázisú bevonatipar vízbázisú habzásgátlókat és szerves szilícium habzásgátlókat igényel. Válassza ki a habzásgátlót, hasonlítsa össze a hozzáadott mennyiséget, és a referenciaár alapján határozza meg a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb habzásgátló terméket.

★A habzásgátló használatának hatékonyságát befolyásoló tényezők

1. A habzásgátlók oldatban való diszpergálhatósága és felületi tulajdonságai jelentősen befolyásolják a többi habzásgátló tulajdonságot. A habzásgátlóknak megfelelő fokú diszperzióval kell rendelkezniük, és a túl nagy vagy túl kicsi részecskék befolyásolhatják habzásgátló hatásukat.

2. Habzásgátló kompatibilitása habrendszerben Amikor a felületaktív anyag teljesen feloldódik vizes oldatban, általában a hab gáz-folyadék határfelületén van elrendezve, hogy stabilizálja a habot. Amikor a felületaktív anyag oldhatatlan vagy túltelített állapotban van, a részecskék az oldatban diszpergálódnak és felhalmozódnak a habon, és a hab habzásgátlóként működik.

3. A habosító rendszer környezeti hőmérséklete és a habosító folyadék hőmérséklete is befolyásolhatja a habzásgátló teljesítményét. Ha magának a habosító folyadéknak a hőmérséklete viszonylag magas, akkor ajánlott speciális, magas hőmérsékletnek ellenálló habzásgátlót használni, mert ha közönséges habzásgátlót használunk, a habzásgátló hatás minden bizonnyal jelentősen csökken, és a habzásgátló közvetlenül demulgeálja a krémet.

4. A habzásgátlók csomagolása, tárolása és szállítása 5-35 ℃ közötti tárolásra alkalmas, és az eltarthatósági idő általában 6 hónap. Ne helyezze hőforrás közelébe, és ne tegye ki napfénynek. Az általánosan használt vegyszertárolási módszereknek megfelelően használat után gondoskodjon a lezárásról, hogy elkerülje a károsodást.

6. A habzásgátlók hozzáadott aránya az eredeti oldathoz és a hígított oldathoz bizonyos mértékig eltér, és az arány nem egyenlő. A felületaktív anyag alacsony koncentrációja miatt a hígított habzásgátló lotion rendkívül instabil, és nem válik le hamar. A habzásgátló teljesítmény viszonylag gyenge, ami nem alkalmas hosszú távú tárolásra. Hígítás után azonnal fel kell használni. A hozzáadott habzásgátló arányát helyszíni teszteléssel kell ellenőrizni annak hatékonyságának értékelése érdekében, és nem szabad túlzottan hozzáadni.

★ A habzásgátló adagolása

Sokféle habzásgátló létezik, és a különböző típusú habzásgátlókhoz szükséges adagolás eltérő. Az alábbiakban bemutatjuk hatféle habzásgátló adagolását:

1. Alkoholos habzásgátló: Alkoholos habzásgátlók használata esetén az adagolás általában 0,01-0,10% között van.

2. Olajalapú habzásgátlók: Az olajalapú habzásgátlók hozzáadott mennyisége 0,05-2%, a zsírsav-észter habzásgátlók mennyisége 0,002-0,2%.

3. Amidos habzásgátlók: Az amid habzásgátlók jobb hatást fejtenek ki, és a hozzáadott mennyiség általában 0,002-0,005% között van.

4. Foszforsavas habzásgátló: A foszforsavas habzásgátlókat leggyakrabban rostokban és kenőolajokban használják, 0,025-0,25% közötti hozzáadott mennyiséggel.

5. Amin habzásgátló: Az amin habzásgátlókat főként rostfeldolgozásban használják, 0,02-2% hozzáadott mennyiséggel.

7. Éter alapú habzásgátlók: Az éter alapú habzásgátlókat általában papírnyomtatáshoz, festéshez és tisztításhoz használják, tipikus adagolásuk 0,025-0,25%.