Fő termékeink: Amino szilikon, blokkos szilikon, hidrofil szilikon, mindegyik szilikon emulzió, nedvesítő, dörzsállósági javító, vízlepergető (fluormentes, szén-6, szén-8), ménmentesítő mosószerek (ABS, enzim, spandex védő, mangán eltávolító). Fő export országok: India, Pakisztán, Banglades, Törökország, Indonézia, Üzbegisztán stb. További részletekért kérjük, vegye fel a kapcsolatot Mandyvel a +86 19856618619 (Whatsapp) telefonszámon.

 

A vízkezelésben tapasztalható habzási probléma sok embert zavarba ejt. Az üzembe helyezés kezdeti szakaszában a hab, felületaktív hab, ütőhab, peroxidhab, a keringtetett vízkezelésben nem oxidáló baktériumölő szer hozzáadásával keletkező hab stb., tehát a habzásgátlók használata a vízkezelésben viszonylag gyakori. Ez a cikk átfogóan bemutatja a habzásgátlók elvét, osztályozását, kiválasztását és adagolását!

★ Habképződés megszüntetése

1. Fizikai módszerek

Fizikai szempontból a hab eltávolítására szolgáló módszerek főként terelőlemez vagy szűrőháló elhelyezését, mechanikus keverést, statikus elektromosságot, fagyasztást, melegítést, gőzölést, sugárbesugárzást, nagysebességű centrifugálást, nyomáscsökkentést, nagyfrekvenciás rezgést, azonnali kisülést és ultrahangot (akusztikus folyadékszabályozást) foglalnak magukban. Ezek a módszerek mind elősegítik a gázáteresztési sebességet a folyadékfilm mindkét végén és a buborékfilm folyadékkisülését különböző mértékben, így a hab stabilitási tényezője kisebb lesz, mint a csillapítási tényező, így a hab mennyisége fokozatosan csökken. Ezen módszerek közös hátránya azonban, hogy erősen korlátozzák őket a környezeti tényezők, és alacsony a habzásgátló sebességük. Előnyük a környezetvédelem és a magas újrafelhasználási arány.

2. Kémiai módszerek

A hab eltávolításának kémiai módszerei főként kémiai reakciós módszert és habzásgátló hozzáadását foglalják magukban.

A kémiai reakciós módszer a habképző és a habképző szer közötti kémiai reakcióra utal, amelynek során bizonyos reagenseket adnak hozzá vízben oldhatatlan anyagok előállításához, ezáltal csökkentve a felületaktív anyag koncentrációját a folyékony filmben és elősegítve a hab felrepedését. Ennek a módszernek azonban vannak hiányosságai, például a habképző szer összetételének bizonytalansága és az oldhatatlan anyagok káros hatása a rendszerberendezésekre. Napjainkban a legszélesebb körben használt habzásgátló módszer a különböző iparágakban a habzásgátlók hozzáadásának módszere. Ennek a módszernek a legnagyobb előnye a magas habzásgátló hatékonyság és a könnyű használat. A kulcs azonban a megfelelő és hatékony habzásgátló megtalálása.

★A habzásgátló elve

A habzásgátlók, más néven habzásgátlók, a következő elvekkel rendelkeznek:

1. A hab lokális felületi feszültségének csökkenésének mechanizmusa, ami habrepedéshez vezet, az, hogy magasabb szénatomszámú alkoholokat vagy növényi olajokat permeteznek a habra, és amikor feloldódnak a habfolyadékban, a felületi feszültség jelentősen csökken. Mivel ezek az anyagok általában alacsony vízoldékonysággal rendelkeznek, a felületi feszültség csökkenése a hab helyi részére korlátozódik, míg a hab körüli felületi feszültség szinte nem változik. A csökkent felületi feszültségű részt erősen húzza és nyújtja minden irányban, végül eltörik.

2. A membrán rugalmasságának csökkenése ahhoz vezet, hogy a habrendszerhez buboréktörő habzásgátló kerül, amely a gáz-folyadék határfelületre diffundál, megnehezítve a habstabilizáló hatású felületaktív anyag számára a membrán rugalmasságának visszanyerését.

3. A folyadékfilm elfolyását elősegítő habzásgátlók elősegíthetik a folyadékfilm elfolyását, ezáltal buborékok kipukkadását okozhatják. A hab lefolyásának sebessége tükrözheti a hab stabilitását. A hab lefolyását gyorsító anyag hozzáadása szintén szerepet játszhat a habzásmentesítésben.

4. Hidrofób szilárd részecskék hozzáadása buborékok felrobbanását okozhatja a buborékok felületén. A hidrofób szilárd részecskék vonzzák a felületaktív anyag hidrofób végét, így a hidrofób részecskék hidrofillé válnak és belépnek a vízfázisba, ezáltal szerepet játszva a habzásmentesítésben.

5. Az oldódó és habosító felületaktív anyagok buborékok szétrepedését okozhatják. Egyes kis molekulatömegű anyagok, amelyek teljesen elkeverhetők az oldattal, oldhatják a felületaktív anyagot és csökkenthetik annak hatékony koncentrációját. Az ilyen hatású kis molekulatömegű anyagok, mint például az oktanol, etanol, propanol és más alkoholok, nemcsak a felületaktív anyag koncentrációját csökkenthetik a felületaktív anyagban, hanem feloldódhatnak a felületaktív anyag adszorpciós rétegében is, csökkentve a felületaktív molekulák tömörségét, ezáltal gyengítve a hab stabilitását.

6. Az elektrolit lebontását követő kettős elektromos réteg habzásgátló szerepet játszik a kettős elektromos réteg és a felületaktív anyag kölcsönhatásában, stabil habzó folyadékot képezve. A közönséges elektrolit hozzáadása a kettős elektromos réteget összeomlaszthatja.

★ Habzásgátlók osztályozása

A gyakran használt habzásgátlók összetételük szerint szilikonra (gyanta), felületaktív anyagra, alkánra és ásványolajra oszthatók.

1. A szilikon (gyanta) habzásgátlók, más néven emulziós habzásgátlók, úgy készülnek, hogy a szilikongyantát emulgeálószerekkel (felületaktív anyagokkal) emulgeálják és diszpergálják vízben, mielőtt a szennyvízhez adják. A finom szilícium-dioxid por egy másik típusú szilícium alapú habzásgátló, jobb habzásgátló hatással.

2. A felületaktív anyagok, mint például a habzásgátlók, valójában emulgeálószerek, vagyis a felületaktív anyagok diszperzióját használják fel arra, hogy a habképző anyagokat stabil emulgeált állapotban tartsák vízben, elkerülve a habképződést.

3. Az alkán alapú habzásgátlók olyan habzásgátlók, amelyeket paraffinviasz vagy származékainak emulgeálásával és diszpergálásával állítanak elő emulgeálószerek segítségével. Felhasználásuk hasonló a felületaktív anyag alapú emulgeáló habzásgátlókéhoz.

4. Az ásványolaj a fő habzásgátló komponens. A hatás fokozása érdekében néha fémszappant, szilikonolajat, szilícium-dioxidot és más anyagokat kevernek össze használat előtt. Ezenkívül néha különféle felületaktív anyagokat is adhatnak hozzá, hogy elősegítsék az ásványolaj diffúzióját a habképző oldat felületére, vagy hogy egyenletesen diszpergálják a fémszappanokat és más anyagokat az ásványolajban.
★ Különböző típusú habzásgátlók előnyei és hátrányai

A szerves habzásgátlók, például ásványolajok, amidok, alacsonyabb szénatomszámú alkoholok, zsírsavak és zsírsav-észterek, foszfát-észterek stb. kutatása és alkalmazása viszonylag korai, és a habzásgátlók első generációjához tartoznak. Előnyeik a könnyű alapanyag-hozzáférés, a magas környezeti teljesítmény és az alacsony előállítási költségek; hátrányaik az alacsony habzásgátló hatékonyság, az erős specificitás és a zord felhasználási körülmények.

A poliéter habzásgátlók második generációs habzásgátlók, főként egyenes láncú poliétereket, alkoholokból vagy ammóniából kiinduló poliétereket és végcsoport-észteresítéssel rendelkező poliéter-származékokat tartalmaznak. A poliéter habzásgátlók legnagyobb előnye az erős habzásgátló képességük. Ezenkívül egyes poliéter habzásgátlók kiváló tulajdonságokkal is rendelkeznek, mint például a magas hőmérséklettel szembeni ellenállás, az erős savakkal és lúgokkal szembeni ellenállás; A hátrányokat korlátozzák a hőmérsékleti viszonyok, a szűk alkalmazási területek, a gyenge habzásgátló képesség és az alacsony buboréktörési sebesség.

A szerves szilikon habzásgátlók (harmadik generációs habzásgátlók) erős habzásgátló teljesítménnyel, gyors habzásgátló képességgel, alacsony illékonysággal, környezetbarát jelleggel, fiziológiai tehetetlenséggel és széleskörű alkalmazási lehetőségekkel rendelkeznek. Ezért széleskörű alkalmazási kilátásokkal és hatalmas piaci potenciállal rendelkeznek, de habzásgátló teljesítményük gyenge.

A poliéterrel módosított polisziloxán habzásgátló ötvözi a poliéter és a szerves szilícium habzásgátlók előnyeit, és a habzásgátlók fejlesztési iránya. Néha fordított oldhatósága miatt újrafelhasználható, de jelenleg kevés ilyen típusú habzásgátló létezik, és még mindig a kutatás-fejlesztés szakaszában vannak, ami magas termelési költségeket eredményez.

★ Habzásgátlók választéka

A habzásgátlók kiválasztásának a következő kritériumoknak kell megfelelnie:

1. Ha oldhatatlan vagy nem oldódik a habképző oldatban, akkor feltöri a habot. A habzásgátlót a habfilmre kell koncentrálni. A habzásgátlókat azonnal be kell sűríteni és be kell töményíteni, míg a habzásgátlókat rendszeresen ebben az állapotban kell tartani. Tehát a habzásgátlók túltelített állapotban vannak a habzó folyadékokban, és csak az oldhatatlan vagy rosszul oldódók hajlamosak a túltelítettség elérésére. Oldhatatlan vagy nehezen oldódó, könnyen aggregálódik a gáz-folyadék határfelületen, könnyen besűrül a buborékmembránra, és alacsonyabb koncentrációban is képes működni. A vízrendszerekben használt habzásgátlónak, a hatóanyag molekuláinak erősen hidrofóbnak és gyengén hidrofilnek kell lenniük, a legjobb hatás érdekében 1,5-3 közötti HLB-értékkel.

2. A felületi feszültség alacsonyabb, mint a habzó folyadéké, és csak akkor tudnak a habzószer részecskéi behatolni a habfilmbe és kitágulni rajta, ha a habzószer intermolekuláris erői kicsik, és a felületi feszültség alacsonyabb, mint a habzó folyadéké. Érdemes megjegyezni, hogy a habzóoldat felületi feszültsége nem az oldat felületi feszültsége, hanem a habzóoldat felületi feszültsége.

3. Bizonyos fokú affinitás áll fenn a habzó folyadékkal. Mivel a habzásmentesítési folyamat valójában a hab összeomlási sebessége és a habképződési sebesség közötti verseny, a habzásmentesítőnek gyorsan kell diszpergálódnia a habzó folyadékban, hogy szélesebb körben tudjon szerepet játszani a habzó folyadékban. Ahhoz, hogy a habzásmentesítő gyorsan diffundáljon, a habzásmentesítő hatóanyagának bizonyos fokú affinitással kell rendelkeznie a habzó oldattal. A habzásmentesítők hatóanyagai túl közel vannak a habzó folyadékokhoz, és feloldódnak; túl ritkák, és nehezen diszpergálhatók. Csak akkor lehet jó a hatékonyság, ha a közelség megfelelő.

4. A habzásgátlók nem lépnek kémiai reakcióba a habzó folyadékokkal. Amikor a habzásgátlók reakcióba lépnek a habzó folyadékokkal, elveszítik hatékonyságukat, és káros anyagokat termelhetnek, amelyek befolyásolják a mikrobiális növekedést.

5. Alacsony illékonyság és hosszú hatástartam. Először is meg kell határozni, hogy a habzásgátlók használatát igénylő rendszer vízbázisú vagy olajbázisú-e. A fermentációs iparban olajbázisú habzásgátlókat, például poliéterrel módosított szilikont vagy poliéter alapúakat kell használni. A vízbázisú bevonatgyártó iparban vízbázisú és szerves szilikon habzásgátlókra van szükség. Válassza ki a habzásgátlót, hasonlítsa össze a hozzáadott mennyiséget, és a referenciaár alapján határozza meg a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb habzásgátló terméket.

★A habzásgátló használatának hatékonyságát befolyásoló tényezők

1. A habzásgátlók oldatban való diszpergálhatósága és felületi tulajdonságai jelentősen befolyásolják a többi habzásgátló tulajdonságot. A habzásgátlóknak megfelelő diszperziós fokkal kell rendelkezniük, és a túl nagy vagy túl kicsi részecskék befolyásolhatják a habzásgátló aktivitásukat.

2. A habzásgátló kompatibilitása habrendszerben Amikor a felületaktív anyag teljesen feloldódik a vizes oldatban, általában a hab gáz-folyadék határfelületén helyezkedik el, hogy stabilizálja a habot. Amikor a felületaktív anyag oldhatatlan vagy túltelített állapotban van, a részecskék diszpergálódnak az oldatban és felhalmozódnak a habon, a hab pedig habzásgátlóként működik.

3. A habképző rendszer környezeti hőmérséklete és a habképző folyadék hőmérséklete is befolyásolhatja a habzásgátló teljesítményét. Ha maga a habképző folyadék hőmérséklete viszonylag magas, speciális, magas hőmérsékletnek ellenálló habzásgátló használata ajánlott, mert ha hagyományos habzásgátlót használunk, a habzásgátló hatás minden bizonnyal jelentősen csökken, és a habzásgátló közvetlenül demulgeálja a testápolót.

4. A habzásgátlók csomagolása, tárolása és szállítása 5-35 ℃-on történő tárolásra alkalmas, és az eltarthatósági idő általában 6 hónap. Ne helyezze hőforrás közelébe, és ne tegye ki napfénynek. Az általánosan használt kémiai tárolási módszereknek megfelelően használat után gondosan zárja le a csomagolást a romlás elkerülése érdekében.

6. A habzásgátlók hozzáadási aránya az eredeti oldathoz és a hígított oldathoz képest bizonyos mértékig eltér, és az arány nem egyenlő. A felületaktív anyag alacsony koncentrációja miatt a hígított habzásgátló krém rendkívül instabil, és nem válik le gyorsan. A habzásgátló teljesítménye viszonylag gyenge, ami nem alkalmas hosszú távú tárolásra. Hígítás után azonnal ajánlott felhasználni. A hozzáadott habzásgátló arányát helyszíni vizsgálattal kell ellenőrizni a hatékonyságának értékelése érdekében, és nem szabad túlzott mennyiségben adagolni.

★A habzásgátló adagolása

Sokféle habzásgátló létezik, és a különböző típusú habzásgátlók szükséges adagolása változó. Az alábbiakban hatféle habzásgátló adagolását mutatjuk be:

1. Alkoholos habzásgátló: Alkoholos habzásgátlók használata esetén az adagolás általában 0,01–0,10% között van.

2. Olaj alapú habzásgátlók: Az olaj alapú habzásgátlók mennyisége 0,05-2% között, a zsírsav-észter habzásgátlók mennyisége pedig 0,002-0,2% között van.

3. Amid habzásgátlók: Az amid habzásgátlók jobb hatást fejtenek ki, és az adagolási mennyiség általában 0,002-0,005% között van.

4. Foszforsavas habzásgátló: A foszforsavas habzásgátlókat leggyakrabban szálakban és kenőolajokban használják, 0,025-0,25% közötti hozzáadott mennyiségben.

5. Amin habzásgátló: Az amin habzásgátlókat főként a rostfeldolgozásban használják, 0,02-2% hozzáadott mennyiségben.

7. Éter alapú habzásgátlók: Az éter alapú habzásgátlókat általában papírnyomtatásban, festésben és tisztításban használják, tipikus dózisban 0,025-0,25%.