Fő termékeink: amino -szilikon, blokkolás szilikon, hidrofil szilikon, minden szilikon emulziójuk, dörzsölési gyorsaság -javítás, víztaszító (fluormentes, szén 6, szén 8), Demin Washing vegyi anyagok (ABS, enzim, Spandex Protector, Manganese Remover), Fő export országai: India, Pakistan, Pakistan, Bangladesh, Türkiye, Indorye, Indow, Indings, Indure, Indings, Indure, Indure, Indure, Indure, Indure, Indure, Inding országai, Üzbegisztán stb.

 

A vízkezelésben a habprobléma sok embert zavart. Az üzembe helyezés kezdeti szakaszában a hab, a felületaktív hab, az ütköző hab, a peroxid -hab, a hab nem oxidáló baktérium -szertartás hozzáadásával keletkezik a keringő vízkezeléshez stb., Így a vízkezelésben a szennyeződés használata viszonylag gyakori. Ez a cikk átfogóan bemutatja a defoamer elvét, osztályozását, kiválasztását és adagolását!

★ A hab eliminációja

1. Fizikai módszerek

Fizikai szempontból a hab eltávolításának módszerei elsősorban a terelőlap vagy a szűrő képernyő elhelyezését, a mechanikai agitációt, a statikus elektromosságot, a fagyasztást, a fűtést, a gőzt, a sugárbesugárzást, a nagysebességű centrifugálást, a nyomáscsökkentést, a nagy mennyiségű rezgést, a pillanatnyi kisülést és az ultrahangos (akusztikus folyadékkontroll). Ezek a módszerek mind elősegítik a gázátviteli sebességet a folyékony film mindkét végén, és a buborékfilm folyékony kisülése változó mértékben, így a hab stabilitási tényezője kevesebb, mint a csillapítási tényező, így a hab száma fokozatosan csökken. Ezeknek a módszereknek a leggyakoribb hátránya azonban, hogy a környezeti tényezők nagymértékben korlátozzák őket, és alacsony a szennyeződési arányuk. Az előnyök a környezetvédelem és a magas újrafelhasználási arány.

2. Kémiai módszerek

A hab eltávolítására szolgáló kémiai módszerek elsősorban a kémiai reakció módszert tartalmazzák és a defoamer hozzáadását.

A kémiai reakció módszer a habzóanyag és a habzószer közötti kémiai reakcióra utal, ha néhány reagens hozzáadódik a víz oldhatatlan anyagok előállításához, ezáltal csökkentve a felületaktív anyag koncentrációját a folyékony filmben és elősegíti a hab törését. Ennek a módszernek azonban van néhány hiányossága, például a habzó szerek összetételének bizonytalansága és az oldhatatlan anyagok a rendszer berendezéseinek való károsodása. Manapság a legszélesebb körben alkalmazott szennyeződéses módszer a különféle iparágakban a szennyeződések hozzáadásának módszere. Ennek a módszernek a legnagyobb előnye a magas deszkázási hatékonyság és a könnyű használat. A megfelelő és hatékony defoamer megtalálása azonban a kulcs.

★ A defoamer elve

A defoamerek, más néven defoamerek, a következő alapelvekkel rendelkeznek:

1. A habszünethez vezető habszínkénti felületi feszültség -csökkentés mechanizmusa az, hogy a magasabb alkoholokat vagy növényi olajokat a habra meghintik, és ha hab folyadékba oldják, a felületi feszültség jelentősen csökken. Mivel ezeknek az anyagoknak általában alacsony a víz oldhatósága, a felületi feszültség csökkenése a hab helyi részére korlátozódik, míg a hab körüli felületi feszültség szinte nem változik. A csökkentett felületi feszültséggel rendelkező rész erősen húzódik és minden irányba meghosszabbodik, és végül megszakad.

2. A membrán rugalmasságának megsemmisítése ahhoz vezet, hogy a buborékot megszakítják a habrendszerhez, amely diffundál a gáz-folyadék interfészre, megnehezítve a habstabilizáló hatásnak a membrán rugalmasságának visszanyeréséhez.

3. A folyékony film -vízelvezetést elősegítő szennyeződések elősegíthetik a folyékony film -vízelvezetést, ezáltal a buborékok felrobbantása. A hab vízelvezetési sebessége tükrözi a hab stabilitását. Ha egy olyan anyag hozzáadása, amely felgyorsítja a hab -vízelvezetést, szintén szerepet játszhat a szennyeződésben.

4. A hidrofób szilárd részecskék hozzáadása buborékok robbanthat a buborékok felületén. A hidrofób szilárd részecskék vonzzák a felületaktív anyag hidrofób végét, így a hidrofób részecskék hidrofil és a vízfázisba lépnek, ezáltal szerepet játszanak a deszkásban.

5. A szolubilizáló és habzó felületaktív anyagok buborékok robbanthatnak. Néhány alacsony molekulatömegű anyag, amely teljesen összekeverhető az oldattal, szolubilizálhatja a felületaktív anyagot és csökkentheti annak tényleges koncentrációját. Az alacsony molekuláris anyagok, például az oknálol, az etanol, a propanol és más alkoholok, nemcsak csökkenthetik a felületaktív anyag koncentrációját a felületrétegben, hanem oldhatják a felületaktív anyag adszorpciós rétegében, csökkentve a felületaktív molekulák kompaktitását, ezáltal gyengítve a hab stabilitását.

6. A szelektrolit bontás felületaktív anyag kettős elektromos réteg desztiváló szerepet játszik a felületaktív kettős elektromos réteg és a hab kölcsönhatásában a stabil habzó folyadék előállításában. A szokásos elektrolit hozzáadása összeomolhatja a felületaktív anyag dupla elektromos réteget.

★ A szennyeződések osztályozása

Az általánosan használt szennyeződéseket szilikonra (gyanta), felületaktív anyagra, alkánra és ásványolajra oszthatjuk összetételük szerint.

1. A szilikon (gyanta) szennyeződéseket, más néven emulziós szennyeződéseket is ismertek, a szilikon gyanta emulgeálásával és diszpergálásával az emulgeálószerekkel (felületaktív anyagokkal) használják, mielőtt hozzáadnák a szennyvízhez. A szilícium-dioxid finom por egy másik típusú szilícium-alapú defoamer, jobb desztiváló hatással.

2. A felületaktív anyagok, az ilyen szennyeződések valójában emulgeálószerek, vagyis a felületaktív anyagok diszperzióját használják, hogy a hab képződését stabil emulgeált állapotban tartsák a hab képződésének elkerülése érdekében.

3. Az alkán alapú szennyeződések a paraffinviasz vagy annak származékai emulgeáló és diszpergálásának emulgeálásával és diszpergálásával készítik az emulgeálószereket. Használatuk hasonló a felületaktív alapú emulgeáló defoamerekhez.

( A hatás javítása érdekében néha a fémszappan, a szilikonolaj, a szilícium -dioxid és más anyagok keverednek felhasználás céljából. Ezenkívül néha különféle felületaktív anyagokat lehet hozzáadni, hogy megkönnyítsék az ásványolaj diffúzióját a habosító oldat felületére, vagy egyenletesen szétszórják a fémszappanokat és más anyagokat az ásványolajban.
★ Különböző típusú szennyeződések előnyei és hátrányai

A szerves szennyeződések, például ásványolajok, amidok, alacsonyabb alkoholok, zsírsavak és zsírsav -észterek, foszfát -észterek stb. Kutatása és alkalmazása viszonylag korai, és az első generációhoz tartozik. Előnyei vannak a nyersanyagok könnyű rendelkezésre állása, a magas környezeti teljesítmény és az alacsony termelési költségek; A hátrányok az alacsony szennyeződés hatékonysága, az erős specifitás és a szigorú felhasználási feltételek.

A poliétercsontok a második generációs szennyeződések, elsősorban az egyenes láncú polietereket, az alkoholoktól vagy ammóniától kezdve, valamint a végcsoportos észterezéssel rendelkező poliéter-származékok. A poliéter szennyeződések legnagyobb előnye az erős habzásgátló képességük. Ezen túlmenően néhány poliéter -szennyeződés kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, mint például a magas hőmérséklet -ellenállás, az erős sav és az alkáli ellenállás; A hátrányokat a hőmérsékleti körülmények, a keskeny alkalmazási területek, a gyenge szennyeződés és az alacsony buboréktörési sebesség korlátozza.

A szerves szilikon szennyeződések (harmadik generációs szennyeződések) erős diszkontikus teljesítményük, gyors defoaming képessége, alacsony volatilitása, a környezet toxicitása, a fiziológiai tehetetlenség nélkül és az alkalmazások széles skálája. Ezért széles körű alkalmazási kilátásokkal és hatalmas piaci potenciállal rendelkeznek, de a szennyeződésük gyenge.

A poliéterrel módosított polisziloxán -defoamer ötvözi mind a poliéter, mind az organoszilikon szennyeződések előnyeit, és ez a szennyeződések fejlődési iránya. Időnként a fordított oldhatóság alapján újra felhasználhatók, de jelenleg kevés ilyen típusú szennyeződés létezik, és továbbra is a kutatási és fejlesztési szakaszban vannak, ami magas termelési költségeket eredményez.

★ A szennyeződések kiválasztása

A szennyeződések kiválasztásának meg kell felelnie a következő kritériumoknak:

1. Ha oldhatatlan vagy oldhatatlan a habzó oldatban, akkor megszakítja a habot. A defoamernek a habfilmre kell koncentrálni. A szennyeződések esetében egy pillanat alatt koncentrálódni kell és koncentrálódni kell, míg a habszuppresszánsok esetében rendszeresen meg kell tartani őket. Tehát a diszpoamerek túltelített állapotban vannak a habos folyadékokban, és csak oldhatatlan vagy rosszul oldódóak hajlamosak a túltelítettség elérésére. Oldhatatlan vagy nehezen feloldható, könnyű aggregálódni a gáz-folyadék felületen, könnyen koncentrálható a buborékmembránra, és alacsonyabb koncentrációban is működhet. A vízrendszerekben használt defoamernek, a hatóanyag-molekuláknak erősen hidrofóbnak és gyengén hidrofilnek kell lennie, a HLB értéke 1,5-3 tartományban van a legjobb hatás érdekében.

2. Érdemes megjegyezni, hogy a habzó oldat felületi feszültsége nem az oldat felületi feszültsége, hanem a habzó oldat felületi feszültsége.

3. Van bizonyos fokú affinitás a habzó folyadékkal. Mivel a szennyeződési folyamat valójában a hab összeomlási sebessége és a habgenerációs sebesség közötti verseny, a szennyeződésnek képesnek kell lennie arra, hogy gyorsan szétszóródjon a habzó folyadékban, hogy gyorsan szerepet játsszon a habzó folyadék szélesebb tartományában. Ahhoz, hogy a Defoamer gyorsan diffundáljon, a defoamer aktív összetevőjének bizonyos fokú affinitással kell rendelkeznie a habosító oldattal. A szennyeződések aktív összetevői túl közel vannak a habos folyadékokhoz, és feloldódnak; Túl ritka és nehéz eloszlatni. Csak akkor, ha a közelség megfelelő, jó lehet a hatékonyság.

4. A szennyeződések nem vesznek részt kémiai reakciókon habzó folyadékokkal. Amikor a defoamerek habzó folyadékokkal reagálnak, elveszítik hatékonyságukat, és káros anyagokat hozhatnak létre, amelyek befolyásolják a mikrobiális növekedést.

5.Az ingadozás és hosszú időtartam. Először is meg kell határozni, hogy a szennyeződések használatát igénylő rendszer víz- vagy olaj alapú. A fermentációs iparban olaj alapú szennyeződéseket kell használni, például poliéterrel módosított szilikon vagy poliéter alapúak. A vízalapú bevonóiparnak vízalapú szennyeződéseket és organikus szilícium szennyeződőket igényel. Válassza ki a Defoamer -t, hasonlítsa össze a hozzáadott összeget, és a referenciara alapján határozza meg a legmegfelelőbb és gazdaságosabb Defoamer terméket.

★ A Defoamer használat hatékonyságát befolyásoló tényezők

1. Az oldatban levő szennyeződések diszpergálhatósága és felületi tulajdonságai jelentősen befolyásolják a többi szennyeződési tulajdonságot. A szennyeződőknek megfelelő diszperzióval kell rendelkezniük, és a túl nagy vagy túl kicsi részecskék befolyásolhatják a szennyeződésüket.

2. A defoamer kompatibilitása a habrendszerben, ha a felületaktív anyag teljesen feloldódik vizes oldatban, általában a hab gáz-folyadék felületén irányítva van, hogy stabilizálja a habot. Ha a felületaktív anyag oldhatatlan vagy túlteljesített állapotban van, a részecskék az oldatban szétszóródnak és felhalmozódnak a habra, és a hab defoamerként működik.

3. A habzórendszer környezeti hőmérséklete és a habzó folyadék hőmérséklete szintén befolyásolhatja a szennyeződés teljesítményét. Ha maga a habzó folyadék hőmérséklete viszonylag magas, akkor ajánlott speciális magas hőmérsékletű ellenálló szennyeződést használni, mivel ha szokásos defoamereket használnak, akkor a szennyeződés hatása minden bizonnyal jelentősen csökken, és a szennyeződés közvetlenül a krémet fogja leplezni.

4. Ne helyezze a hőforrás közelében, és ne tegye ki napfényre. A leggyakrabban használt kémiai tárolási módszerek szerint a használat után biztosítsa a tömítést a romlás elkerülése érdekében.

6. A szennyeződések hozzáadási aránya az eredeti oldathoz és a hígított oldathoz bizonyos mértékben eltérés van, és az arány nem egyenlő. A felületaktív anyag alacsony koncentrációja miatt a hígított Defoamer krém rendkívül instabil, és nem fog hamarosan megszakadni. A szennyeződés teljesítménye viszonylag gyenge, ami nem alkalmas hosszú távú tárolásra. Javasoljuk, hogy a hígítás után azonnal használjon. A hozzáadott defoamer arányát a helyszíni tesztelésen keresztül kell ellenőrizni annak hatékonyságának értékelése érdekében, és nem szabad túlzottan hozzáadni.

★ A defoamer adagolása

Számos típusú szennyeződés létezik, és a különféle típusú szennyeződésekhez szükséges adagolás változik. Az alábbiakban bevezetjük a hat típusú szennyeződés adagolását:

1. alkoholfogyasztó: Az alkoholfogyasztók használatakor az adagolás általában 0,01–0,10%-on belül van.

2. olaj alapú szennyeződés: A hozzáadott olaj alapú szennyeződések mennyisége 0,05-2%, és a hozzáadott zsírsav-észter mennyisége 0,002–0,2%.

3. Amid Defoamers: Az amid-defoamereknek jobb hatása van, és az adagolás összege általában 0,002-0,005%-on belül van.

4. Foszforsav-defoamer: A foszforsav-defoamereket leggyakrabban szálakban és kenőolajokban használják, hozzáadott mennyiséggel 0,025–0,25%.

5. Amin Defoamer: Az aminszennyezőket elsősorban a szálfeldolgozáshoz használják, hozzáadott összeggel 0,02-2%.

7.Teri alapú Defoamers: Az éter alapú defoamereket általában használják a papírnyomtatásban, a festésben és a tisztításban, tipikus adagolással 0,025–0,25%.