Fő termékeink: amino szilikon, blokkos szilikon, hidrofil szilikon, mindegyik szilikon emulzió, nedvesítő, dörzsállósági javító, vízlepergető (fluormentes, szén-6, szén-8), ménmentesítő mosószerek (ABS, enzim, spandex védő, mangán eltávolító), további részletekért kérjük, vegye fel a kapcsolatot Mandyvel a +86 19856618619 (Whatsapp) telefonszámon.
Bevezetés a felületaktív anyagokba
A felületaktív anyagok amfifil molekulaszerkezettel rendelkeznek: az egyik végén egy hidrofil csoport található, amelyet hidrofil fejnek nevezünk, míg a másik végén egy hidrofób csoport, amelyet hidrofób faroknak nevezünk. A hidrofil fej lehetővé teszi, hogy a felületaktív anyagok monomer formájában oldódjanak vízben.
A hidrofil csoport gyakran poláris csoport, amely lehet karboxilcsoport (-COOH), szulfonsavcsoport (-SO3H), aminocsoport (-NH2), aminok és sóik, hidroxilcsoportok (-OH), amidcsoportok vagy éterkötések (-O-), mint további példák a poláris hidrofil csoportokra.
A hidrofób csoport jellemzően egy nem poláris szénhidrogénlánc, például hidrofób alkilláncok (R- az alkilcsoport esetén) vagy aromás csoportok (Ar- az arilcsoport esetén).
A felületaktív anyagokat ionos felületaktív anyagokra (beleértve a kationos és anionos felületaktív anyagokat), nemionos felületaktív anyagokra, amfoter felületaktív anyagokra, kevert felületaktív anyagokra és egyebekre oszthatjuk. A felületaktív oldatokban, amikor a felületaktív anyag koncentrációja eléri az adott értéket, a felületaktív molekulák különféle rendezett aggregátumokat, úgynevezett micellákat alkotnak. A micellizáció, vagy micellák képződése a felületaktív oldatok egyik kulcsfontosságú alapvető tulajdonsága, mivel számos fontos határfelületi jelenség kapcsolódik a micellák képződéséhez.
Azt a koncentrációt, amelynél a felületaktív anyagok micellákat képeznek oldatban, kritikus micellakoncentrációnak (CMC) nevezzük. A micellák nem rögzített, gömb alakú szerkezetek, hanem szélsőséges szabálytalanságot és dinamikus alakváltozást mutatnak. Bizonyos körülmények között a felületaktív anyagok fordított micellaállapotot is mutathatnak.
A CMC-t befolyásoló tényezők:
- A felületaktív anyag szerkezete
- Adalékanyagok típusa és jelenléte
- Hőmérséklet
Felületaktív anyagok és fehérjék közötti kölcsönhatások
A fehérjék nem poláris, poláris és töltéssel rendelkező csoportokat tartalmaznak, és számos amfifil molekula különböző módokon kölcsönhatásba léphet a fehérjékkel. A körülményektől függően a felületaktív anyagok különböző szerkezetű molekuláris szervezett aggregátumokat alkothatnak, például micellákat vagy reverz micellákat, amelyek eltérő módon kölcsönhatásba lépnek a fehérjékkel.
A fehérjék és a felületaktív anyagok (fehérje-felületaktív anyag, PS) közötti kölcsönhatások elsősorban elektrosztatikus és hidrofób kölcsönhatásokat foglalnak magukban. Az ionos felületaktív anyagok főként a poláris csoport elektrosztatikus erői és az alifás szénlánc hidrofób kölcsönhatásai révén lépnek kölcsönhatásba a fehérjékkel, kötődve a fehérje poláris és hidrofób régióihoz, így PS komplexeket képezve.
A nemionos felületaktív anyagok elsősorban hidrofób erőkön keresztül lépnek kölcsönhatásba a fehérjékkel, ahol a hidrofób láncok kölcsönhatásba lépnek a fehérjék hidrofób régióival. A kölcsönhatás befolyásolhatja mind a felületaktív anyag, mind a fehérje szerkezetét és funkcióját. Ezért a felületaktív anyagok típusa és koncentrációja, valamint a környezeti kontextus meghatározza, hogy a felületaktív anyagok stabilizálják vagy destabilizálják-e a fehérjéket, valamint hogy elősegítik-e az aggregációt vagy a diszperziót.
Felületaktív anyagok HLB értéke
Ahhoz, hogy egy felületaktív anyag egyedi határfelületi aktivitást mutasson, egyensúlyban kell tartania a hidrofób és hidrofil komponenseket. A HLB (hidrofil-lipofil egyensúly) a felületaktív anyagok hidrofil-lipofil egyensúlyának mértéke, és a felületaktív anyagok hidrofil és hidrofób tulajdonságainak indikátoraként szolgál.
A HLB-érték egy relatív érték (0 és 40 között). Például a paraffin HLB-értéke 0 (nincs hidrofil komponens), a polietilénglikol HLB-értéke 20, a magas hidrofil tulajdonságú SDS (nátrium-dodecil-szulfát) pedig 40. A HLB-érték irányadó referenciaként szolgálhat a felületaktív anyagok kiválasztásakor. A magasabb HLB-érték jobb hidrofilitást, míg az alacsonyabb HLB-érték gyengébb hidrofilitást jelez.
Közzététel ideje: 2024. szeptember 10.